Postagalamb

Postagalamb állományunk kialakítása

Állományunk kialakítása érdekében tanácsos felkeresnünk néhány, a közelünken lakó postagalambászt. Bizonyára segíteni fognak állományunk kialakításában. Fontos ha postagalambal foglalkozunk  vagy ha más fajtagalamb is van a galamb állományunkban, akkor tudjuk azokat fajta szerint szét választani ha fajta szerint akarjuk tenyészteni a galambjainkat. Egy nagyon jó barátom által ismetrtem meg a galambok nagyon jó tulajdonságát és az nem más mit az emberbarát tulajdonság. Minden galamb fajtájától függően emberbarát. Nem is vitás a kérdés hogy miért? Hiszen a galamb háziasítása a legtöbb forrás szerint minteggy 4000 - 6000 évvel ezelőtt ment végbe. Írja a legtöbb galambokkal foglalkozó könyv. Kezdő galambász tapasztalataim az hogy minél előbb honosítsuk a galamb állományunkat. Ez azt jelenti hogy minél hamarabb engedjük ki a galambházból a galambjainkat hogy azok szabadon találják meg párjukat. Persze ez csak egy fajtára jellemző.

A postagalamb törzsfejlődésének vázlatát a fenti ábra mutatja. Kialakulásának és nemesítésének bölcsője Belgiumban volt. A versenygalamb tenyésztők -elsősorban Belgiumban, a postagalambsport őshazájában- olyan mértékpen szakosodtak a versenyekre, hogy a versenytávolságok és az ezekhez igazított szelekció eredményeként, rövid, közép és hosszú távú állományok alakultak ki. A versenyekhez való alkalmasság, a versenytáv alapján a következő típusok különböztrthetőek meg:                                                      a) rövidtávúak (300 km-ig),

                                                                                                                                                                                                          b) középtávúak (300 km - 600 km-ig),

                                                                                                                                                                                                          c) hosszútávúak (600 km - 800 km-ig ahonnan még a föleresztés napján képesek a galambok hazatérni),

                                                                                                                                                                                                          d) szuperhosszú távuak (maratontáv 800 km fölött),

                                                                                                                                                                                                          e) allround (minden távú, champion távúak).

A fent említett távrepülésből kiderült az is hogy a postagalamb igen jó tájékozódási, illettve visszatalálási képességű. A madarak tájékozódó, visszataláló képessége különösen fejlett. A vándormadarak több ezer kilóméteres utakat tesznek meg rendszeresen. Legfejlettebb a hazataláló képességük a postagalamboknak, mert minden irányból, szinte mindenkor, hosszú távolságokból is képesek ismétlődően visszatérni dúcaikba. A hazatalálást vagy a dúcba való visszatérést megnehezítheti a köd, a szél, a tömegesen más irányba induló galambok vonzó hatása. Útközben az időjárás tényezőknek van a legnagyobb szerepük. Az ideális hőmérséklet a repüléshez 20 c körül van. A dúc körüli környezet felismerésében és a dúcba repülésben a látásnak van nagy jelentősége. A postagalambnak nagyon jó az emlékezet raktára. Kezdő galambászként fiatal postagalambokkal keztem az állományom kialakítását és pár hónapig tartottam a galambjaimat elzárva a szabad repüléstől. De úgy alakítottam ki a galambházat hogy bentről kiláthassanak, hogy megszokják a környezetet. Kiengedéskor 10-galamból 1-et vesztettem. A többi hazatért. A párosítás előtt feltétlenül különítsük el a nemeket legalább két hét időtartamra. Erre azért van szükség, hogy az esetleges átpárosítások zökkenőmentesebbek legyenek, és a születendő fiatalok származása egyértelműbbé váljék. Sok tenyésztő a hímeket és a tojókat gyakran már a nagyvedlés kezdetétől egészen télen elkülönítve tartja. Nagyon lényeges, hogy a hímek párosítás előtt elfoglalják a fészkeket. Más ülőalkalmasság ne legyen a dúcban. Ez sok bosszúságtól, tojástöréstől kímél meg bennünket. Lehetőleg olyankor párosítsuk a galambokat, amikor az időjárás derült. Március közepe előtt a tenyészgalambokat se párosítsuk. Inkább kevesebb fiatalunk legyen, de jó minőségű! A fészekrakás idejealatt naponta sokszor repülnek le-föl a galambok, elsősorban a hímek. Így tökéletesen beléjük rögződik a fészek helyzete. Nem lesznek veszekedések, fészektévesztések. Általában az első párosodástól számítva 8-11 napra valamennyi tojónak le kell raknia az első tojást. A második tojást 44-45 óra mulva tojja a tojó. Ezután megkezdődik a költés. Szabályos esetben a tojók 17 és 9 óra, a hímek 9 és 17 óra között ülik a fészket. 17-18 napos kotlás után, a tojás megpattanásától számított 24 órán belül ki kell kelnie a kisgalambnak. Amikor a fiókák 8-10 naposak lesznek, a párok ismét párosodnak. 19-20 napos koruktól kezdjük meg fészekben való kiegészítő etetésüket. Szüleikkel együtt csipegetve hamarabb megtanulnak enni, és a 25 napos korukban esedékes a leválasztás.